egy unatkozó lakótelepi hülyegyerek mindennapjai

Na, ez a hét olyan szar volt, hogy csak na. Kezdve egy csöpp szerelmes levéllel a TO-ról, hogy hiányzik egy kurzusom. Remek, mondom, jobb se köll nekem így harmadév vége felé. Azután egy rosszul sikerült "hozzuk össze a barátaimat a hülye dagadt pánkkal" este és erre jött még édesanyám hosszúra nyúló kórházi tartózkodása (dióhélyban: elkapott egy vírust, ami ráment az amúgy sem túl erős szervezetére, de jól van és ez a lényeg).

Most viszont némi jó hírrel is szolgált nekem a hőn szeretett Punk Portálom. Ugyanis megtudtam, hogy augusztus 11-én a Sziget Fesztiválra látogat a Bad Religion nevű kultikus pánkegyüttes. Na és ez miért királyság? Hát azért cicáim, mert a BR a négy kedvencz bandám közül az egyik. Tavalyelőtt a pöcs vizsgám miatt nem tudtam őket megnézni, úgyhogy ez ilyen once in a lifetime lehetőség. Már azt hittem megint 10 évet kell rájuk várnom. De nem. Istenem, nagyon jó lesz. Igaz sok pénzbe fog kerülni, ami nem annyira pánk, dehát ez van 8000. Remélem lesz lehetőségem találkozni valamelyik taggal. Ha Greg Graffint elkapnám, az lenne az igazi királyság. Úgyhogy végre már valami jó hír! Örüljetek velem.

(Mellesleg szeptember 3-án Blink 182 Wiesen-ben, ami meg akkora alapság, hogy már felülről karcolja az alapság témakörét, úgyhogy kellemes hónapom lesz.)

www.myspace.com/badreligion

www.myspace.com/blink182

Ilyenkor az Alain Delon biztos rágyújtott volna... Én meg a nagyanyámat próbáltam hívni telefonon. Egy pöcs voltam kétségtelen, igaza volt az ofőnek.

Megrohantak az emlékek. Rábukkantam a régi zenekarom myspace-es oldalára és nagyon megrohantak azok a kurva emlékek. Jó volt nagyon. Szerettem nagyon. Sajnos nem becsültem meg eléggé, amikor még volt. Jó barátaim voltak. Sajnos őket sem becsültem meg kellőképpen. Ajj istenem de jó is volt. Igazi gimis, nyári zenekar. Szakadt, összeragasztgatott gitárok, szakadt dobcucc, New Found Glory feldolgozás, gördeszka, olcsó cigi, pénztelenség, nőtelenség, ízzadás, Vans cipő, röhögés, baromkodás, kézikamerával felvett, szar minőségű EP. Emlékszem a Dugó téri hangszerboltból jöttem ki, mikor Mátéék leállítottak, hogy van-e kedvem beszállni. Meg a szalagavató után, mikor hullafáradtan/ittasan hazaértem és Laci hívott, hogy 2-kor próba. Alig tudtam magamról, de mentem, mert annyira fasza volt. Forró nap meg Buzi a béla. Meg a köpőscsésze. Úristen, ha az mesélni tudna. Volt benne minden gusztustalanság. A nyáltól a mindenféle szőrökig. Undorító volt, mégis vicces. Laci házibulija előtte meg az egyetlen koncert a régi Garában. A szőregről lopott zászló a Billy Talent számhoz. Néha rettentően hiányzik. Meg a srácok is. Tényleg nagyon, nagyon jó volt.

Kár, hogy olyan gyorsan vége lett.

Hello, hello újra ittvagyok, énekelte egykoron Ákos, akit valaha szerettem is, de mostanra hardcore FIDESZes lett. Legutóbbi jelentkezésem óta nem sok dolog történt. Csütörtök este voltunk koleszos-öthalmos-paneldiszkó buliban, ahol életem legocsmányabb berugását sikerült abszolválnom, ami tegnap kicsit kicsapta a szégyen-o-métert. Sebaj, a lónak is négy lába van, mégis helikopter. Sikeresen leadtam a szakdolgozatom bétaverzióját Novák tanár úrnak a Tuskegee repülősökből (akikről egyszer írni fogok egy nagyobb hangvételűt). Volt is egy kis riadtság, mert a tanár úr úgy vélte, én MA-s dolgozatot írok, miközben nem. A baj csak az volt, hogy a minimum 60.000-es karakterszámot nem haladta meg a dolgozatom, amit a tanár úr a "Nincsleadva!" felkiáltással illetett. De sebaj, mert a végén rájöttünk közös szellemi tőkénket felhasználva, hogy "András maga BA-s", úgyhogy meg is oldódott a dolog. Megállapították az ösztönpénz határokat is, úgyhogy királyság, mert végre lesz pénzem, nem kell állandóan anyámtól kunyerálnom és végre vehetek cipőt. Mert az már nagyon kéne. Még mindig doboshiánnyal küszködünk sajnos. Ennek apropóján kijött egy gyerek dobolni, aki saját állítása szerint 9 éve dobol. Nahát, ha ő 9 éve dobol, akkor én legalább 40 éve gitározok. Ha még hallottatok szar dobost. Mondjuk Vőneki Ádiék "dobosa" még ennél a gyereknél is szörnyűbb. Meg se próbált ütemre játszani, csak csapkodta a dobokat össze-vissza. Szabályosan fájt. Apropó Vőneki Ádi. Hétfőn átjött az öreg és felraktuk a Windows7-t, ami gyorsabban ment, mint vártam. Kicsit szokatlan még, de sokkal jobb, mint a Windows-ok, amikkel eddig találkoztam. Jövőhéten illendő volna már eszközölni egy újabb találkozót H. A. szolnoki lakossal, mert egyrészt két hete nem láttam és már hiányzik, másrészt visszaadnám a könyvét, amit kölcsönadott. Úgyhogy, mint prájmeri obdzsektiv, most ez szerpel, utána meg majd látjuk mi lesz. Most, hogy "kész" vagyok a szakdolgozattal, marad egy ki időm herét lógatni. Mostpedig inkább nézem a Garfield-ot az eRTéeL klubbon.

Kedves Barátaim, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Örömmel jelentem, hogy az Úr 2010. évében, Adar hónap 12. napján megalakult a Magyar András Párt, avagy a MAP. A MAP egy végletekig populista, liberális és idealista párt, amely azonban nem csap át szélsőségesbe. Célunk a világ jobbá tétele, az emberi egyenlőség hangsúlyozása, munkahelyek és jó megélhetés biztosítása. Hogy ebben sikerünk legyen, szükségünk van az Önök támogatására. Szlogenünk: Mi mindent megengedünk! Nem titkolt célunk a jóléti állam megteremtése, az ipar és mezőgazdaság megerősítése és újra piacképessé tétele, majd távlatibb céljaink között szerepel az anarchia létrehozása és végső soron a rousseau-i tanok gyakorlatba átültetése 21. századi sztenderdekhez mérten, természetesen. Elegünk van abból, hogy kevesek mondják meg azt, hogy sokaknak mi a jó. Elegünk van abból, hogy pár imbecilis masírozgató rettegésben tartja az országot! Elegünk van abból, hogy politikusaink hazudnak nekünk és nem tudnak elszakadni lassan 20 éve elévülő normáktól! Elegünk van abból, hogy néhány hatalommániás, napóleoni attribútumokkal rendelkező ember uszítsa egymás ellen a népet! Elegünk van a naplopó, állami juttatásoból élőkből!  Elegünk van a félelmet okozó, kirekesztő, más magyarságát kétségbe vonó, letűnt eszméktől vezérelt egyénekből is. Mindenből elegünk van!

Magyarország fontos állama Európának. Ősi történelme és az a tény, hogy összekötőállamként funkcionál Kelet és Nyugat között, rendkívüli fegyvertény a Kelet-Közép európai rövidtávú kereskedelmi, kulturális, szociális és gazdasági kérdésekben. Ezt fokozottan hangúlyoznánk, ha Önök bizalmat szavaznának nekünk. 

A MAP a békés egymásmellett élés híve, így kormányrakerülésünkkor a "szeresd felebarátodat" és a "minden ember egyenlő" eszmék alapján a feszült helyzet megoldására törekednénk szomszédos országainkkal. Szorgalmazzuk a Kárpát Unió létrehozását, mely az EU-n belül szolgálna egy kisebb jellegű kereskedelmi és gazdasági csoportusulásként.

Visszaállítjuk a sorkatonaságot! Ez némileg ellenkezik pacifista elveinkkel, de mivel egy országnak hadseregre van szüksége, ezért hat hónapra minden férfi köteles sorkatonaként szolgálatot teljesíteni. Így a szolgálat végén eleget teszünk azoknak, akik szeretnek katonáskodni, lövöldözni és katonasztorikat mesélni. Akik ezen elfoglaltságokat nem kívánják teljesíteni, azok nem voltak kisfiúk!

Mivel populista párt vagyunk, ezért felelősségre is vonunk majd rengeteg embert, mert politikusokat megbüntetni nagyon trendi lett az utóbbi időben. Na, nem küldjük őket börtönbe, hogy ott ingyen dévédézzenek a cellában a mi pénzünkből. Mi a nyilvános büntetés hívei vagyunk! Tesszük ezt azért, mert így biztos nem fognak a közeljövőben gané dolgokat művelni. Büntetésük 35 botütés az Országház előtt.

-megbüntetjük Ferencet, mert őt sokan meg akarják büntetni

-megbüntetjük Viktort is. Napóleonkodásért.

-megbüntetjük Ibolyát is, mert nem ért a futballhoz és már legalább 10 éve ugyanolyan a haja

-megbüntetjük a Morvait is, mert egyszerűen bolond

Mert mi mindenkit megbüntetünk!

Vona Gábor pártelnök úr (Jobbik) felvetését továbbfejlesztjük. Létrehozzuk a Bakterséget. A Bakterség egy, a rendőrséggel együttműködő szerv lenne. Tesszük ezt a Csendőrség helyett, amely véleményünk szerint egy letűnt, már a saját korában sem a legjobban, legszervezettebben működő szerv volt. A Bakterség ötletét az örökzöld magyar filmből vettük át. A bakterok az utcán cirkálva figyelnek a rendre és rendbontás esetén a rendbontót felpofozzák.

Csökkentjük az adókat!

Emeljük a béreket!

Munkahelyeket teremtünk!

Felzárkóztatjuk, integráljuk a kisebbségeket, mélyszegényeket!

Nem nácizzuk le az Árpád sávos zászlót!

Vezetőnk V. András pártelnök úr! Jelenleg az SZTE-BTK hallgatója, egy fél szakdolgozattal rendelkezik, 21 éves, punk szellemiségben élő fiatalember. Mivel egy óriási formátumú ember, ezért az elveit pártunk teljesen átvette.

Ne feledjék! Szavazzanak ránk, mert mi Mindent megengedünk!

(Esetleges hasonlóságok más pártok szlogenjeivel, programjával, ötleteivel teljesen a szándékosság művei, ugyanis azokat direkt vettem át.)

Igen, elkészült a várva várt új Angels and Airwaves lemez. Bevallom őszintén, mikor 2006-ban kijött az első lemezük, meg sem hallgattam, mondván biztos rossz, mert a mocsok Tom csinálta, aki "miatt feloszlott" a Blink. Aztán egyre többet hallgattam és észrevettem, hogy tetszik. 2007-ben következett a második album, az I-Empire. Ez véleményem szerint egy sokkal-sokkal jobb album lett, mint az első (We don't need to whisper). Miután ezt ronggyá hallgattam, epedve vártuk D. úrral, hogy megjelenjen az új lemez. Már régóta közzétették, hogy február 14-én ingyenesen letölthető lesz az új anyag, amely a LOVE címet viseli. Pár héttel-hónappal előtte azonban kijött a Hallucinations, ami nekem annyira nem tetszett. Ez volt az első single a lemezről. A Fuel.tv viszont már 12-én letölthetővé tette az albumot, amit az előző napi delirium tremens kiheverése után végig is hallgattam.

És akkor lássuk is az albumot.

A lemez az El Ducit Mundum Per Luce címre keresztelt intróval kezdődik. Ez annyit tesz: Lead the World by light. Jó magyar fordításon gondolkoztam sokat, de valami olyasmi lehet, hogy Fénnyel vezesd a világot vagy valami hasonló. Elég nehéz lefordítani. Ez egy kis instrumentális-effektes szösszenet, olyan AVA-s de tipikusan. 2 perc 34 másodpercével ez a legrövidebb track az albumon. Kicsit elszállós, elgondolkodtatós, olyan, mint a zenekar általában. Rögtön ezután következik az egyik leghosszabb szám, a 6 perc 15 másodperces The Flight of Apollo, amely véleményem szerint a legjobb dal a lemezről. Mindez azért, mert az intró lassúságát és könnyedségét folytatja egészen az 1:30-ig, utána, ahogy D. úr fogalmazott, berobban és egy torzított, ám mégis könnyed gitárriff következik. Zeneileg nincs túlbonyolítva, de én úgy vagyok vele, hogy inkább legyen egszerű, mégis ütős, mint hat perces gitárszóló, értékelhetetlen aláfestésekkel. A szöveg elég komor. Lehet, hogy rossz a gondolat, de a cím az Apollo 13 szerencsétlenségre utal és mintha az egyik asztronauta számvetése lenne az életről és visszagondolva, rájön, hogy "Life doesn't hurt so badly". Ezt a dalt követi egyből, átvezetés nélkül követi a Young London, ami egy kicsit túlságosan is AC/DC jellegű gitárriffel kezd és alatta a Hey Hey. D. úrnak ez az egyik kedvence a lemezről, de szerintem ez egy eléggé közepes dal. Semmi különleges, viszont ami visszatérő jelenség az albumon, hogy a számnak már rég vége, de instrumentális-effektgyűjtemények mennek még legalább másfél percig. Szerintem ez nem kellett volna, de az egész albumnak ilyen experimentális jellege van. Ezt követi a Shove, amely a maga hat és fél percével a leghosszabb dal a lemezen. Kellemes, bontott témával kezd és nemsokkal a kezdés után be is jön Tom éneke. Szerelmes dal, mint ahogy a szövegből ki lehet találni. Nekem ez az egyik kedvenc számom az albumról. Ezt a dalt a legkellemesebb hallgatni. Persze ez a szerelmes dalokkal általában így van. Kifejezetten tetszik a refrén dallamvezetése. Talán kicsit olyan U2 utánérzés. Ez a szám is végetér 5:03-nál, de kezdődik egy újabb instrumentális rész. Olyan érzést ad, mintha pár számnak lenne külön intrója.A Shove "outrója" felvezeti az Epic Holiday címre keresztelt dalt, ami a másik kedvencem a lemezről. Van benne egy rész, amit szerintem az Everything's Magic-ből loptak, de ez legyen a legnagyobb gond az életben. Az AVA-hoz képest elég gyors-pörgős dal, arról, hogy mindenki 9-től 5-ig dolgozik egyfolytában és a végén meghal. Próbáljuk meg felfogni úgy az életünket, mint egy nagy ünnepet és így álljunk hozzá. A következő szám az első single a lemezről, a Hallucinations. Korántsem üt akkorát, mint ahogyan az Everything's Magic tette azt három évvel korábban. Mindenesetre kellemes szám ez is. Eléggé gyors és érezhető, hogy az album ezen a ponton kicsit felpörög a kezdéshez képest. Az ezt követő track a The Moon-Atomic (...Fragments and Fictions) névre hallgat. Ez a harmadik és egyben utolsó nagyobb hangvételű és hosszabb szám (6:17). Ismét egy lassú szám és ahogyan a címéből is sejthetjük, valamilyen szinten köze van a háborúkhoz, az atombomákhoz. Gyakorlatilag egy poszt-nukleáris világképet fest a dal. "The bombs blew off the shells. Their glowing red at burst. The less there is to feel each night upon the earth." Ez is véget ér 4:17-nél és utána a szokásos outro/intró. Ezt követi a Clever Love, amiről hazafelé a múltkori Pillantás próbáról beszélgettünk D. úrral. Szerinte ez a leggyengébb szám a lemezről. Szerintem nem. A maga nemében ez is jó. A Shove-Epic Holiday-Hallucinations hármashoz képest ez is egy lassabb dal. Szerelmi vallomás vagy inkább vágyakozás a tökéletes szerelem után. Bár a vallomás része helytállóbb. "You're all I desire...". A közepe felé valamelyest begyorsul, de marad a szokásos AVA-jellegű lassabb-elszállósabb dal. A Soul Survivor ugyancsak egy hasonló hangvételű dal (zeneileg értve), mint az előző. Mintha egy valóságból kiszakadt szellem/lélek mesélné el a történetét, amely tele van szomorúsággal. Itt már fellelhetők a monumentálisabb, AVA-ra jellegzetes dolgok. Gondolok itt elsősorban a "Yo oh oh oh" és hasonlókra. Nem is tudom, engem valamiért ez a dal a The War-ra és a Call to arms-ra emlékeztet. Megmagyarázni nem igazán tudom miért. A Letters to God, Part II az utolsó előtti dal a lemezen. A kezdésnél megint úgy érzem, mintha az űrben utaznék egy csillaghajón, körülbelül, mint amilyen az Adventure klipjében látható. Ez egy viszonylag gyorsabb dal. Az album ezen a ponton ismét felpörög és egyfajta hullámszerű érzést ad a hallgatása közben. Lassú-gyors-lassú-gyors. Nekem ez határozottan tetszik, mert a "nyugis kezdést" követően egy pörgősebb rész következik, ami kicsit lenyugtatja a hallgatót, utána egy erőteljesebb befejezés következik. Maga a dal olyan, mintha egy ember írna levelet Istenhez, amiben azt ecseteli, hogy milyen lesz majd a Mennyországban. Az utolsó dal a Some origins of fire méltó befejezése ennek a remek lemeznek. Aránylag gyors szám ez is. Természetesen AVA sztenderdekhez képest. Ha jól tűnt fel itt fejti ki Tom, hogy végülis mit gondol ő a LOVE-ról.

Végszóként csak annyit, hogy ez egy nagyon jól összerakott album. Megérte ennyit várni rá. Személy szerint nekem az I-Empire egy hajszállal jobban tetszett. Ettől függetlenül egy rajongónak egy igazi mestermű. Aki meg nem szereti túlzottan az Angels and Airwaves-t, az is hallgassa meg egy kellemes délutánon teát szürcsölve és cigarettázva az erkélyen és engedje szabadjára a gondolatait.

Éccő vót, hol nem vót a délibábos rónán élt egy ember. Rózsa Sándornak hítták, nagy betyár hírében állt. Segített a szegény embereken, gonosz urakat fosztott ki és számtalanszor megszökött a csendőrök elül. Őróla szól most ez a csöpp kis történet.

Már a napját se tudom, oly rég esett meg ez a történet. Rózsa Sándor épp a nagy diófa árnyában pihent, kedvenc lova a Deres tűle nem messze legelészett. Sándorunk éppen elszenderedett volna, amikor hírős betyárkollégája, Sobri Jóska érkezett meg izibe látogatni. Ezek ketten aztán annyira megörültek egymásnak, hogy olyat még nem látott a szegedi tanyavilág. Be is tértek rögtön a zákányszéki csárdába és a kocsmárosnétól (akivel egyébként Sándorunknak röpke szerelmi viszonya vót, mikor a kocsmárost elvitték katonának) rögtön kértek egy köcsög jó alföldi bort. Jó társalgással telt a napjuk és már eléggé kapatosak voltak, amikor úgy estebéd tájban ezek ketten eltalálták, hogy meglesik a fürdőző lyányokat a Tisza partján. Már éppen indultak volna ki a csárdából, amikor betoppan a perzekútor és számonkéri rajtuk azt a 200 liter misebort, ami még tavaly márcziusban tűnt el a plébános úr pincéjébül. Rózsa Sándor nem volt rest, elküldte a perzekútort a jó kurva anyjába, melynek után még egy enyhe ütést mért az előbb említett fejére. A perzekútor ezekután hosszabb tébolydában való kezelést kapott. Nemhiába, stramm gyerök volt ez a Sándor. El is indultak Jóska cimborájával a folyópartra. Le is hemperedtek a nádasban oszt legeltették szemeiket a fürdőző lyányokon. De csak hason mertek feküdni. Már vagy egy órája csinálták eme álszent tevékenységüket, amikor egy nagy furkósbottal az aszott tökű Szabó Jóska rájuk nem vágott. Ő ugyancsak számonkért. A nemrég eltűnt 20 szürkéjét kereste, amiről úgy tudta, hogy Rózsa Sándor eladta őket a kecskeméti vásáron. Rájuk is fogta ja flintát. Csakhát rábaszott, mert belemártották az ozsonnázó bicskát. Tudni illik, épp akkor fejezték be a szalonnázást. Gyorsan híre ment a tanyavilágban, hogy emezek itten megölték a Szabó Jóskát, aki iszákos volt meg sokat handabandázott olykor, de azért szerették. Emezek ketten nem sokat zavartatták magukat. Beültek a csárdába. Épp ekkor futott be a pandúrok osztaga. Úgy tudták, hogy Gelencsérék vannak a csárdában. El is kiáltotta magát a káplár: Attak a kurva anyátok, attak! Betódulnak emez kakastollasok az ivóba és meglepetésükre ott találják Rózsát meg a Sobrit. Rövid 30 perces verekedés után lefogták Rózsát. Sobri még épp-épp ki tudott ugrani az ablakon és hátasára pattanva Gátsornak lovagolt.

Gyorsan híre ment a vidéken, hogy Rózsa Sándort lefogták a csöndérek. A szegedi vár tömlöcében láncra verve kenyéren és vízen tartották a betyárok vezérét. Egyszer csak megjelenik az alispán. Na te Rózsa Sándor - szólt ímígyen - most végre lefogtunk. Elvettük a bugyellárisodat és megtaláltuk benne a nagymágocsi gróf pecsétgyűrűjét, amit még a Kaisertől kapott, mikor Bécsben járt. Ezért a gaztettedért legisalább felakasztunk. Derék Sándorunk nem volt egy anyámasszonykatonája, de most megrémült. Nem tudta mi lehet Sobri Jóskával és hogy miért hagyta őt cserben. Két napra rá jött megint az alispán. Na te Rózsa - szólt megintcsak ímígyen - Kiviszünk tégödet a vásárhelyi piactérre oszt ott leszel főbelőve. Ennek utána kiment. Pödörte is bajszát a derék betyár, hogy jaj mostan mi lészen. Ily dicstelen véget nem érhet az életem. Hát nemrég voltam gyónni a mórahalmi templomban.

Másnap vitték egzekúcióra Rózsát. Láncra verve menetelt a lovak után, amelyeken a csöndérek ültek, pödörték bajszukat, kakastollukat és köpködték a derék vezért megvetésük jeléül. Túlontúl elbizakodottá váltak. Ez lött a vesztük. Algyő után nemsokkal szívéhez kapott a káplár. Lövés dördült előtte. Lovas betyárok érkeztek, élükön a Sobri meg a Gelencsérék. A gyesznóláb csak úgy villogott a kezükben. A kakastollasok meg csak hulltak bele a porba. Rózsát megszabadították láncaitól és az egyik pandúr lovára segítették. Így szólt: Kedves barátom Jóska, tudtam, hogy nem fogsz cserben hagyni. De most el kell rejtőznöm. Az alispán pár hónapig megint nem alszik majd nyugodtan. Ha tudná, hogy titokban a feleségével hálok... Jót nevettek ezek a betyárok a tréfán, meghúztak egy jó kancsó bort és ellovagoltak az alföldi naplementébe.

Emígyen lött vége Rózsa Sándor számtalan kalandja egyikének.

Érlelődik megint az újabb lelkibetegségem. Majd a későbbiekben kifejtem megint. Addig is:

Azért ennek a kis Egomi kirándulásnak is van mellékhatása. Jó persze, az, hogy elfelejtettem, hogy megdobáltam Maunikát kiflivel, az inkább vicces, mint idegesítő. Az előbb említett mellékhatás az az, hogy megint megfáztam. Rohadt módon idegesít. Ma 8-tól kb fél 12-ig vagy 47-szer tüsszentettem és legalább ennyiszer mondták, hogy egészségemre. Állandóan ingerli az orromat a rohadt prüszkölés és a szar benne, hogy nem tudok mit tenni ellene. Tegnap még semmi bajom nem volt, ma meg már a halálomon vagyok. Valami okos legyen olyan kedves és írja meg, hogy mit csináljak, mert már tényleg a végét járom. Ráadásul a rohadvány teszkós Wippy papírzsepi meg kidörzsölte az orromat, így már az orrfújás is egy remek fájdalomforrás. Szóval, segítsetek!

Jó, nem bírok várni estig. Rég jártam erre; betudható ez a vizsgaidőszaknak és a kedvhiánynak. Most, hogy egyikkel végeztem, másik meg van, írok ide egy kicsit oké?

Szóval, Esztergomban jártunk a mi kis pici zenekarocskánkkal. Tettük ezt abból a felindulásból, hogy Zsolti barátom szervezett egy koncertet a Molothow nevű helyre, ami régen diszkó volt, sőt még hajléktalanok is laktak ott és felgyújtottak valami kanapét, amitől beszakadt a tető vagy mi. Egyébként úgy tűnik, ez valami trend, hogy a koncertezésre alkalmas helyek (pl.: Garaboncziás) először mind diszkók voltak, majd becsődöltek és ugyancsak nyögvenyelős koncerthelyekké váltak. Na mindegy, erről majd később. Akkor részletekbe menően leírom a trip-et a következőkben. (Mán' amire emlékszem még hihi.)

Péntek reggel már 9-kor felkeltem, hogy elkészüljek; feltisztálkodtam, mint Kakuszi öcsi a 60-as években, ahogy édesapám mondaná. Tűkön ülve vártam már az indulást, amit kb fél 12-kor meg is ejtettem. Átmentem az öreg Delonge-hoz, aki amúgy Magyarfalvi Ádám névre hallgat, de azt hosszú kimondani, ezért Delonge. Röviddel utána már indultunk is az állomásra, ahol összeszedtük a krút, pontosabban Esztit és Főnököt, mert ők jöttek velünk. Péntek lévén az egyetemisták igen nagy százalékban képviseltették magukat a vonaton, aminek az lett az eredménye, hogy a lehető legszarabb kocsiba kényszerültünk be, ahol alig fértünk, ráadásul még dohányzó is volt és csak úgy vágni lehetett a füstöt. A pozitívuma a dolognak, hogy viszonylag hamar eltelt a két és fél óra. Beízzítottuk az öreg repülős kártyát, amiben gyakorlatilag lehetetlen győzni, hála istennek én többnyire az elején kiestem. Kettőt (vagy inkább száznyolcvankettőt hahaha) pillantottunk és már ott is voltunk Pesten. Annak ellenére, hogy volt fejenként 532116418361283 szendvicsünk, elmentünk a Westend-ben a Kéefszíbe, ahol a kiszolgáló csaj kiérdemelt 5 lózer pontot, mivel kettő B-smart (Bismarck :D) menüt kértem, de hármat kaptam. Persze, hogy nem vittem vissza, hát nem vagyok én hülye. Istentelen módon bezabáltunk és a B-smart-os dobozokból (igen, menő helyen nem zacsiban, hanem dobozban adják a kaját) építettem egy lakótelepet. Ki honnan jön ugye? Ezután fogtuk magunkat és felszálltunk az Esztergomba közlekedő csucsura, ami leginkább olyan, mint egy villamos. Volt rajta viszont hájtek véce, amivel a visszaúton szoros barátságot kötöttem.

Nem sokkal később odaértünk Esztergomba, ahol egy nagyon kedves lány várt bennünket, hogy elkalauzoljon a Molothow nevű helyre. Esztergomban két dolog csalt ki iszonyatos nagy "baaaazmeg"-et az orcánkból. Az egyik a hatalmas hó, amilyen itt Szegeden kb 15 éve nem esett és a 200 forintos Kobra. Itt még a legergyább Ikrekben is 270. Ezen felbuzdulva vettünk is egyet izibe. Namármost a drága kalauzunk Maunika, elvezetett minket a Molothow-ba, ahol a takarékosabb MOLY volt kiírva. A tulaj meg valami indián lehetett, mert lógtak ilyen nagy tigrisfogak a nyakában. Biztos vadászta az öreg. Mi értünk oda leghamarabb a négy banda közül és nem is nagyon tudtunk mit csinálni, szóval Kobráztunk a Főnökkel, Delonge-ék pedig viszkiztek, amit az öreg a 19. szülinapjára kapott. Kicsit beszartam a Devergo gatyámba, mert Zsolti komám felhívott, hogy valami két órája állnak valami dugóban és érekezésüket fél kilenc és a soha közé teszik. De végül csak beértek. Ekkor már ott volt a helyi banda a 14Alien is így már csak a Téveszmének kellett befutnia. Na most ők el lettek küldve párszor melegebb tájakra, mert gecisokat késtek és ők hozták a basszcuccot. Végül befutottak és kezdődhetett a móka. Mi kezdtünk, de így is rengetegen voltak. Iszonyatosan hálás közönség van arrafelé, nagyon élvezték a koncertet és mi is sokkal jobban éreztük magunkat így. Az uccsó előtti számnál feljöttek énekelni és hát egy picit zavartak. Meg ráléptek a kábelere, ami kihúzódott az erősítőből és nem szólt a gitárom. Visszatapsoltak minket, utána lejöttünk a színpadról. Zsolti dobolt most nekünk és hihetetlenül király volt a koncert. Utánunk jött a Téveszme, akik bebizonyították ismét, hogy miért méltók a legjobb magyar zenekar címre. Meg cukifiúk voltak, küldtek nekem számot. :D Utánuk jött a 14Alien, akiket még sosem láttam élőben, bár a myspace-en sokszor meghallgattam őket. Nekem annyira nem jön be ez a stílus, amit ők képviselnek, de nagyon ügyes srácok és jól játszottak nagyon. A végén játszották a Dammit-et, amit mindenki énekelhetett, aki akart. Én is énekeltem persze, mert az menő. Sőt még egy öreg I don't want no scrubs-ot is toltam a kiállásban. Az est utolsó fellépője a Passive Voice nevű fiúcsapat volt, akik nagy cimboráink, már többször játszottunk velük együtt. Ati, az énekes az én gityómon tolta, mert az övé már nem fért be a kocsiba. Levámoltam érte az öreget egy sörrel haha. Rajtuk sajnos már egy cincit kevesen voltak, de mi töretlen jókedvvel tartottuk a frontot. Illetve tartották. Én ezalatt lányok seggét fogdostam. Mert egy bunkó fasz vagyok.

A koncert végére én sajnos már eláztam a sok sör miatt és már kevésbé voltam képes felfogni a dolgokat magam körül. Cigit akartunk venni, de sehol nem lehetett kapni. Szépen visszasétáltunk a vonathoz Maunival és szépen hazaindultunk. A köcsög vonat persze úgy rázott, hogy Dorog után felkavarodott a gyomrom és közelebbi ismerettséget kellett kötnöm a vécével. Nagyon szar volt. Pesten gyorsan felszálltunk a szegedi vonatra, ahol iszonyatosan meleg volt. Szinte forróság. Rövid szellőztetés után le is szenderedtünk. Végigaludtuk az utat, én csak arra keltem fel, hogy iszonyatos lábszagot éreztem (a sajátomat) és arra, hogy a kalauz néni bekiabál, hogy: "Szeged gyün!". Lekecmeregtünk a vonatról és bevártuk Eszti anyuját, aki hazafuvarozott minket ótóval.

Most úgy érzem, iszonyat fáradt vagyok és még mindig büdös. Pedig fürödtem...

Az esztergomi koncertről, a vizsgaidőszakról és még, ami eszembe jut. Stay tuned.

Több hónapnyi nyűglődés után dobost keresünk zenekarunkba. Nem nagyon van feltétele a dolognak, csak annyi, hogy:

-legyél szegedi avagy lakj annak 30-40 km-es vonzáskörzetéb ...tovább »en
-tudj valamennyire dobolni
-legyél 18-23 éves között (+/- 1 év)
-szeresd ezeket: Blink 182, Angels and Airwaves, Plus 44, Jimmy Eat World, Bad Religion, NoFX, Foo Fighters, és hasonlók
-érj rá hétvégente (próbaterem, ilyesmik vannak)

Terveink közt szerepelnek mostmár saját szerzemények is, szóval, ha nem szíved csücske a Blink, akkor is jelentkezhetsz.
Ha valakit érdekelne esetleg a dolog, akkor írjon itt üzenetet vagy hívjon ezen a telefonszámon: 06/30-4818240

Azért nem is gondolnátok, hogy mennyi helyen találkozhattok kedvenc zenei irányzatotokkal.

Acélszív!

Tudjátok, van olyan, hogy megnézel egy videóklipet és fogalmad sincs miről szól. Annak mi értelme? Semmi. Ezért, ha valaki olyan kreatív, mint én, akkor kis történetet rittyent a kliphez. Volt már ilyen, ja. Elég nagy sikert aratott, még a napiszarra is be akarták küldeni. Ezúttal is egy ilyen ótvar diszkós videóklip kerül terítékre, mert azok a legtrébbek. Egy Ogly G kliphez milyen történetet tudsz kitalálni? Semmilyet. Fullos bukszák vonaglanak dagadt repperek előtt és 30 miliós autók előtt. Az magában már egy vicc. Őszintén remélem, hogy csak viccnek szánták. Amennyiben nem, akkor minden remény elszállt. Na, mindegy, ma este ráakadtam a Dance 4 Ever nevű DJ együttes vagy mi a lócsöcs nevű izé 1001 éjen című klipjére. Próbáltam megfejteni, hogy miről szól, de nem nagyon sikerült. Ezért döntöttem el, hogy használom a jól bevált receptet.

Menjél innen el, te kapcarongy! - kiáltotta Dominik, miközben igen férifias tettet hajtott végre. Teljes erőből lökte el barátnőjét, Lindát, mert, mint kiderült, a múltkor White Party-n a Hajógyárin összebaszott a VIP-ben az Imivel, akiről meg azt hitte hősünk, hogy a legjobb barátja. Azóta nem beszél vele. Még az iwiw-ről is letörölte és még a születésnapi progresszív buliba sem hívta meg. Linda is büntiben van azóta. Most kért találkozót barátjától, hogy visszaadja neki a menedzserkalkulátorát, amit még az ecseri piacon vett neki a 22. születésnapjára, hogy legyen mivel menőzni a GTK-Kereskedelem és marketinges haverok előtt. Persze előtte beletette egy Armani-s szütyőbe, hogy legalább valami éle legyen a dolognak. Namármost, ezt a kis instrumentumot szerette volna visszajuttatni és ennek ürügyén elmondani barátjának, hogy mennyire megbánta az egész megcsalást. Remélte, hogy Dominik szíve megenyhül, mégiscsak egy társaságba járnak és neki olyan rossz lenne, ha Dominik barátai emiatt kinéznék őt, mikor már elfogadták. De Dominik hajthatatlan maradt, egyszerűen nem tudta lenyelni, hogy megalázták, megbántották. Rengetegszer meghallgatta a Valami véget ér című melankólikus hangvételű dalt, természetesen Erőss vs. Spigiboy előadásában. Remélte, hogy túl tudja tenni magát a dolgokon, de nem. Mindahányszor eszébe jutott, hogy a legjobb barátja a barátnője frissen plasztikázott gumimelleit gyömöszöli a maradék kokainnal az orrán, késztetést érzett rá, hogy belerúgjon valamibe. Így ment tönkre a lakása ajtaja, a hűtő, a számítógép és így halt meg a kutyája is. Ebben a felzaklatott lelkiállapotban találkozott barátnőjével, akit amint meglátott, el is hajtott a maci véres faszába. Ezután fogta magát és elindult, hogy merre azt ő sem tudta. Bele a vakvilágba. Linda "akkor a kurva anyád" ábrázattal bájos orcáján elindult, hogy még elérje a Ráckevei hévet. Mindeközben a jamaikai népviseletbe öltözött Kuntakinte csapkodta a kongáját. Ő mellesleg csak úgy megjelent, mint derült égből a villámcsapás. De, mivel mindenki leszarta, ezért folytatta a kongázást.

Kis idő elteltével hősünk rájott, hogy "azistenmegb*ssza, hát nem otthagytam a menedzserkalkulátoromat annál a szajhánál?" és, mint akit a tatár hajt, elkezdett rohanni abba az irányba, ahol Lindát sejtette. Csak rohant és rohant, fogalma sem volt hová, de csak rohant, mint akit kergetnek. Linda eközben megvert hadseregként vonult vissza, még egy padra is leült napozni a bágyadt őszi napfényben mit sem sejtvén arról, hogy Dominik instrumentuma nála maradt. Kuntakinte meg csak kongázott szarván a világra, elvégre ő csak egy jamaikai népművész. Remélte azért, hogy a rendőrök nem kérik számon rajta a bevándorlási engedélyt, mert az sajnos a holland kamion csomagterében hagyta, amiben átjött fél Európán, hogy Magyarhonban kongázhasson. Dominik eközben csak rohant, már maga sem tudta hány fényévet tett meg. A nap szikrázott strasszköves fülbevalóján és a nagyon menő Kenvelo ingét pedig a szél fútta, miközben által rohant tereken, parkokon, hajléktalanokon és Kuntakintén, aki valamilyen Heros-os tulajdonsággal rendelkezhetett, mert állandóan megjelent. "Hol lehet az a kurva??" - kérdezte magában Dominik. Az a kurva pedig csak állt. Semmit nem csinált csak állt. Fa alatt, dombon, kő- és vaskerítés előtt. Dominik felrohant egy lépcsőn és ekkor volt egy sejtése, hogy talán a térre kéne menni, ott ahol a buszok állnak. Elvégre Lindi a HÉV-hez megy, oda pedig csak a busz viszi ki. Ezért erejét megsokszorozva, beleadott mindent, hogy utolérje, még a 83-as buszra is felszállt egy fél megálló erejéig. Leszállt a téren és ekkor látta meg barátnőjét, amint magába roskadva ült egy padon és heves szuicid gondolatok gyötörték pici agykapacitását. És Kuntakinte megint ott volt, mintegy velejárója ennek a problémamegoldásnak.

Amint Dominik meglátta barátnőjét a padon, szinte kiszakította a busz ajtaját és rohant, közben azon gondolkozott, hogy akár SAS kommandósnak is bevehetnék, annyira jól fut és még csak meg sem ízzadt. Lindi ekkor vette észre őt és már azt hitte, hogy újabb esélyt kapott. Pedig nem. Sajnos nem, pedig mialatt a városképi jelentőségű objektumokhoz dörgölte formás hátsóját, eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne, ha az egészet elfelejtenék. Ekkor ugrott barátja nyakába, aki rögtön rá is markolt Lindi farzsebére, ahol a híres-neves kalkulátor rejtőzött. Kuntakinte 64-es mosollyal nyugtázta az előtte zajló soft pornót és egy pillanatra még azt is elfelejtette, hogy mi lesz vele, ha visszatoloncolják Jamaikába és egész nap szivarokat ragaszthat a gazdag, zsíros amerikai mágnásoknak. "Tudtam én, hogy ide dugod." - szólt barátnőjéhez Dominik "De hallod, úgy szúr az oldalam, támogass már el a 7-es buszig, mennék már haza". És ezzel tovasétáltak abba a csodás szeptemberi délutánba.

Mellékszál: Mindeközben két igen marcona biztonsági őr nagy szigorral a balta arcukon őrizték Melit, a feltörekvő énekesnőt, aki valami baromságot rikácsolt egy téglafal előtt és a tarhálós pánkok már épp hozzá akartak vágni egy zacskó brikettet, amikor véget ért a gagyi dala. 

Igen, egy újabb keresőkifejezés. Már meg sem lepődök azon, hogy egyes emberek miket nem gondolnak. Mai bejegyzés témája egy kérdés. Illetve kettő. Azon agyaltam ma, hogy WC papíroknak miért adnak női nevet? Azt gondolják a marketingigazgatók és a kreatív tervezők, hogy "Nesze bazzeg, kapnak Csilla márkájú retyópapírt, inkább abba törlik a seggüket, mintha Jenő nevűbe kellene!". Másik: miért divat mostanában kellemetlen helyzetbe hozni a nőket a tévés reklámokban? Ugye a hüvelygombásra mindenki emlékszik. Ma láttam egy olyat, hogy "Szervusz Katikám, mi a helyzet?" "Áá semmi, még mindig tart a székrekedésem." Namámostmá' azé'. :D Én éreztem magam kellemetlenül.

Többfelől hallottam/olvastam, hogy az idén összeállt Blink 182 2010-es Eu turnéja alkalmával ellátogat a Sziget fesztiválra. Na most, ha ez megtörténne, akkor én lennék a legboldogabb ember a földön. :D Kb 1998. óta várok erre. De nem is élem bele nagyon magam, mert a végén még koppanok. Addig is hallgassátok, nézegessétek, olvasgassátok (a dalszövegeket, amik nem szólnak világmegváltásról, csupán az egyszerű mindennapokról)! Ha tényleg igaz a hír és jönnek, akkor minden erőmet latba kell vetnem, hogy ne üssem meg az első sorban szarakodó 17 éves kis csicskákat, akik tavaly nyár óta Blink 182 "rajongók" hahaha.

Sosem szoktam tervezgetni, mert a tervezgetésnek csak bénázás a vége (legalábbis esetemben). De, csak hogy legyen mégis valami, alternatív tervezést tartok.

2010-ben...

6520-szor fogom mondani, hogy bazdmeg

9000-szer fogok enni

1673 órát fogok gitározni

546-szor fogok kakálni

3007-szer fogom a fejemet csóválni

6-szor fogok koncertezni, ebből 2-szer bénázni fogok (de csak akkor, amikor a Reflected-del játszunk)

78-szor fogok berugni

4-5 lány fog nemet mondani

120 doboz cigit fogok elszívni

4000 órát fogok aludni

351 Star Trek részt fogok megnézni nyolcadszorra

46-szor fogok új bejegyzést írni

349 órát fogok félni a vizsgák, házidolgozatok, egyetem miatt

87 Wippy papírzsepit fogok elhasználni

984 órányi pánkzenét fogok hallgatni

és végül: 16,5%-kal leszek lelkibetegebb

van még valami? 

Rákerestem, hogy mi alapján szokták ezt a blogot megtalálni. Hát érdekes. A kedvencem a tinik+gecis+arcal. Háháháhá. Ezt hogy? :D

Bezony, merthogy tegnap volt szilveszter, a virsli, a pezsgő, a részegek, a petárdázók és a felelőtlenül mindenkivel összebaszók ünnepe. Történt egy csomó dolog az utóbbi napokban, amiről írni akartam, de nem írtam, mert egy lusta tepedék vagyok. In a nutshell. Voltam az Avatar-on, koncertünk volt és szilveszter. Ezek voltak, amik mostanában elterelték a figyelmem a fontosabb dolgokról. Ja, hisztizni fogok, meg fikázni, mert amúgy azt nagyon szeretek. Valószínűleg emiatt utálnak az emberek. Na mindegy, leszarom. Kezdjük az Avatar-ral.

Nagyon hájpolták már mindenütt, hogy húúú így Avatár, meg amúgy Avatár. Épp próbáról mentünk haza a Delonge-gal, amikor felvetette, hogy gyerünk el. Jóvan, mondom, gyerünk, úgyis utoljára a Terminator 4-et láttam moziban, de az meg ritka fos volt. Hát nemtom, hogy mit gondoljak erről az Avatar-ról. 3d-s élmény (volt egyáltalán???) ide vagy oda. Biztos emlékeztek még, amikor általános harmadikban kellett menni a sulival/anyuval+apuval/kisfaszommal rendszertelen időközönként moziba megnézni ilyen B kategóriás hülye rajzfilmeket. Na ilyen volt a Pocahontas is. Ez az Avatar tisztára a Pocohontas sztorit nyúlja. Emellett elég klisészerű volt. Úgylátszik mostanában már csak szar filmeket tudnak csinálni, amik olyanok, hogy a 3,78-ik képkocka után már tudod mi lesz a film vége. Ez is olyan volt. Látványra persze, csillagos 197-es, de akkoris. Na. Inkább le sem írom, hogy mennyire klisés. Mindegy, azért megérte azt az 1050 forintot. Többször tuti nem nézem meg.

30-án szerdán volt koncert a Garában. Jóvolt. Sok pöcsölés volt az elején. Mi eléggé szarok voltunk. Szerintem annak tudható be, hogy nem próbálunk. Pedig kellene. A másik három banda fasza volt. Koncert után ottmaradtam még a Garában Reflected Gergő részeg unokahugaival meg azoknak a nagyon szép barátnőjével, aki még mindig nem válaszolt grrrr. Na mindegy, egész este nem bírtam aludni, mert kurvameleg volt. 13 fok.

Szilveszter. Nem tudom eldönteni, hogy mi a csöcst gondoljak a szilveszterről. Egyrészt szar, mert kötelezően jól kell magunkat érezni és görcsösen idegeskedve kell bulik után kajtatni. Másrészt jó, mert lehet inni, azt meg szeretek, szóval el is van intézve. Ezen a szilveszteren Vőneki elvtárs ismerőséhez mentünk a Bakay Nándor utcába. Előtte voltunk Gáspár haverjánál panelbuliban, ami nagyon szar volt. Ottvolt Ogly dzsilil dzsili dzsi meg egy csomó kigyúrt diszkós, akik elnyomták a Blinket, mert nem DJ-vel kezdődik a nevük. Szánalom pont jépégé az iwiw-en. De volt még más is. Jézusom, komolyan mondom körülbelül 43 évet öregedtem. Jöttek valami picsák, de már abból tudtam, hogy valami agybajnok megszólalása lesz az egyiknek, amikor a a megérkezésük után kb 1,74 perccel elmentek hajatvasalni, mert begöndiződött a hajuk. Krisztus a kereszten. Meg kinn állunk az erkélyen, beszélgetnek, satöbbi, erre az egyik megkérdezi Gáspárt, hogy "Neked mi is a neved?" "Gáspár" "Az egy név? Aszittem, az egy vezetéknév." Váááááááááá úristen, a kurva anyád. Elmondásod szerint gimnáziumba jársz te faszparaszt. Nembaj, Béla megtorolta a szar bulit azzal, hogy egy csizmát felhajított lépcsőfordulóba. Utána elmentünk cigarettát venni az Agip kútra a Volán telepnél, ahol jó arc volt a kutas. Utána mentünk Ervinhez. Lealjasodtunk nagyon. Dehát erről szól a szilveszter nem? A buli végén hazakísértük Lizikét, Kata ismerősöm alig használt kishúgát. Énekeltük neki, hogy Lizike mostmár indul a buszod, meg Buta lány vagy Elizabet woohoo. Útközben pedig arra jutottunk, hogy Norvégiában az ország valószínűleg kokk-okra van osztva. Nemtudom, lusta vagyok utánanézni. Mindenesetre én egész nap azon röhögtem, hogy norvég kokk. Kicsit kiabáltunk még a telepen, mielőtt felmentünk volna aludni. Kb 6 óra lehetett.

Végül: rájöttem, hogy vállalhatatlanul dagadt vagyok. Viszont nincs kedvem mozogni, szóval maradok dagadt. Erre jutottam. :D

Milyen koncertre? Hát a mienkre. December 30-án lesz a szegedi Garaboncziás borozóban. A belépő 500 forint lesz (ez elég baráti, ahhoz képest, hogy a jateklubba is héccázé' mész le). A koncert kábé 20:00-20:30 fele kezdődik. És, hogy kik lépnek fel?

www.myspace.com/szuksegallapot - egri punk/metal muzsika

www.myspace.com/reflectedpunkrock - Salgótarján all-stars

www.myspace.com/sayitloudband - ilyen rokk. UTM tagokkal

www.myspace.com/pillantas - ezek vagyunk mi

Igen-igen eltelt egy újabb év, újra a szarban, újra 'magyarban. Nem mintha nem szeretnék itt élni, de máshol jobb volna. Párszor már terveztem, hogy írok ilyen évértékelő hülyeséget a myspace-es blogomba, de elmaradt. Miért? Magam sem tudom igazándiból. Nem is nagyon van miről írnom. Azért megpróbálom. Hátha az a minimális idelátogató, aki kíváncsi a szánalmas életemre, esetleg kap pár tippet, hogy mit hogy ne csináljon. A bejegyzést részekre fogom bontani. Ezekben a részekben elemzem majd a 2009-es évet. A teljesség igénye nélkül lesz zenekaros, sulis, párkapcsolat(hiányos), szabadidős, filmes, zenés, nyaralós, dolgozós és még amilyenes eszembe jut, olyanos. :-)

Nem is tudom, talán illendő lenne valami hangzatos dologgal kezdeni a bejegyzést, de semmi nem jut eszembe. Fáradt vagyok már meg a zemtívín a Veronikák nevű lánycsapat énekel pléjbekkről, szóval figyelni azt nem tudok. Így legyen inkább ilyen In Medias Res jellege a dolognak. Kezdem mondjuk a...

Zenekaros:

Hát igen, az egyetlen biztos pont az életemben a Pillantás zenekar, Kelet-Közép Európa legjobb Blink 182 utánérzése (saját meghatározás). Hobbinak épp megfelelő, nem akarjuk mi a világot megváltani. Ebben az évben kurvakevés koncertünk volt. Szám szerint 3 eddig. Ez betudható annak, hogy a zenekar átjáróházzá vált dobos szempontból. Júliusban sajnos meg kellett válnunk Molnár Áditól, aki nem nagyon vette komolyan (mondjuk ezen mit lehet? De ha már van, becsüljük meg) a zenekarozást. Ezután minden koncerten más dobolt. Dorogon ex-Reflected Zsolti, Szegeden pedig Moldován Máté az egykori UTM énekese. Ő mellesleg most basszgitározik egy új bandában. Hát most mit mondjak? Bilitalent a gyerök. :-D Mint említettem, 3 darab koncertünk volt az idén. Május 8-án Szegeden, a Garában a Reflected-del, a Fekete Tevével és a Passive Voice-szal, akikkel haversrácok vagyunk azóta is. Erős háromnegyedet kap a koncert, mivel kicsit be voltam szarva meg bénáztunk is. Második koncert Dorogon volt július 11-én. Na az gecikurvapujáróherczeg volt. Nagyon jó társaság gyűlt össze, remekül játszottunk és utána még medencés házibuliba is elhívtak minket (lehet megbánták). Utána sajnos egy szomorú esemény apropóján adtunk hangversenyt ismét Szegeden. Feloszlott az Utolsó Tündérmese zenekar, akiket itt nagyon sokan szerettek. Erre az uccsó koncertre viszont mindenüket beleadták és nagyon jó volt. Fasza zenekarok, singalong, afterparty. Volt minden. A dorogi előtt egy hajszállal, de ez volt az év koncertje. Jamegja. Azt el is felejtettem, hogy márciusban sikerült szereznem egy 2002-es Fender Mark Hoppus signature precision bass-t, amire kb 2002. óta fenem a fogam. Azóta nagyon jó barátságot kötöttünk és még el is neveztem Zsófinak. Csillának akartam, de anyám szerint az gagyi név.

A következő legyen mondjuk a....

Sulis:

Hát erről nem tudok olyan sokmindent írni. Lassan két vizsgaidőszakot is megcsinálok 2009-ben. Sőt hármat. Vagy két és felet. Nem kurvára mindegy? Rájöttem, hogy az angol szakot leginkább csak én szeretem azok közül, akiket ismerek. Már mindenkinek herótja van tőle, de nemtom. Én elvagyok vele. Ez is pont jó lesz arra, hogy semmit ne tudjak kezdeni vele az életben. Ja, vizsgaidőszak. Valamilyen dzsedierő miatt mindig egy hangyafasznyival csúszok le az ösztöndíjról. Mondjuk már megszoktam, hogy egy vasam sincs, de azé' na. Jó tervezgetni, hogy miket fogok az imaginárius ösztöndíjamból venni. Cipő, gitár, Botyi erősítője (amit nem ad el), stb. A 2009-es őszi félév sok szempontból meglepő volt. Meglepődtem, hogy ennyi pöcs szemináriumot kellett felvennem, meglepődtem a sok beadandón, a koránkelésen. A 2009-es őszi félév más meglepetéseket is tartogatott még számomra. Sajnos nyilvánvaló, hogy a népszerűségi mutatóim erős esést produkáltak. Lehet egy paranoid pöcs vagyok, de úgy érzem kikiáltottak közellenségnek. Írtam is róla egyszer nemrég. Igazából szórakoztat. De tényleg. :D Tudtam én mindig, hogy egyszer a hatalmas pofám miatt fogok social suicide-ot elkövetni.

Párkapcsolatos(hiányos):

Hujjuj, na ez egy kényes téma 950 (a dorogiak besorolása szerint (8000>4000>950)). Igazából mindig akartam írni egy ilyet, de minek? Akiről szól, úgyse olvassa, akiről meg nem szól és elolvassa, azt meg nem érdekli. Mindegy, egyszer van évértékelős blog, akkor meg hadd legyen benne ilyen rész is. Fa van elég, ott hadd égjen. Igazából egy emberre korlátozódik ezen jellegű szekcióm. Anonimitását biztosítandó, nevezzük Leia hercegnőnek. Leia hercegnővel még egy 2008. végi angolos suck-est alatt hozott össze a sors meg egy csomó olcsó üveges bor, amit előtte Gitár Gerivel megittunk. Leia hercegnő már először nagyon szimpatikus volt nekem. Utána jó egy hónappal később Dániel cimborámmal éppen az éves Diófás ivást eszközöltük, mikor támadt egy olyan elbaszott ötletem, hogy én majd Leia hercegnővel randevúzni fogok. Elég bátor voltam má' akkor, így írtam neki a közösségi portálon (fúj, tudom iszonyat gáz basszameg, de Dóra Dávid is ezt csinálja, aki meg egy faszanova :D). Meg is történt, találkoztunk, jóléreztük magunkat, utána újra és újra és újra és a 12 első + 1 második "randi" után már nem találkoztunk. Sajnos a súlyos önértékelési és egyéb pszichológiai problémám miatt kellett 12+1-et várni, de ott mindegy. Utána szar volt nyáron is meg utána is, mert eléggé megkedveltem Leia hercegnőt. Többet érzek iránta a mái napig. Nem hinném, hogy szerelmet vagy valamit, de egy nagyon erős kötődést és egy nagyon erős érzést, hogy ő fontos nekem. Hát basszameg, az is. Ja meg még volt pár terelős dolog is, de azok viccesek voltak. Hihi.

Dolgozós:

Újabb nyár, újabb Geodézia. Leégtem, ízzadtam, szar volt, utána jó volt, lebetegedtem, meggyógyultam, kocsmáztunk, Szomszédokat néztünk, röhögtünk, számoltuk, hogy hányszor kérdezik meg az öregasszonyok, hogy "maguk mitmérnek???". Királyság volt mindenesetre. Már lassan hazajárok a Geodéziába, remélem nyáron megint mehetek.

Nyaralós:

Évek hosszú sora után voltam nyaralni a kispajtásaimmal a Balatonon. Megmondom őszintén, kurvajól éreztem magam. Röhögtünk, politizáltunk, teknódiszkóztunk (blöe), starndoltunk és volt minden mi szem-szájnak ingere. Jövőre ugyanott, ugyanakkor.

A továbbiakban kicsit megváltozik a bejegyzés megjelenése. Betudható annak, hogy fáradt vagyok és annak, hogy igazából nincs is kedvem ezt az egész szart megírni. Ott rohadjon meg. :D

Tehát:

az év zenéje: Téveszme egyértelműen. József Attila hardcore, hallgassátok.

az év szar zenéje: Hát rengeteg, kezdve lédigagával meg a tektonikos diszkós borzalommal, végezve azzal, hogy mindenhol kannásboros tróger geci repperek vannak. Istenem, ha lenne egy fénykardom...

az év legtöbbet hallgatott albumai: Blink 182 - Mark, Tom and Travis Show (rájöttem, hogy a legjobb Blink lemez :D), Téveszme - EP + Üres az ég, üres a látóhatár, Reflected - Welcome to Paradise (vagy mi a címe, mindegy, a lényeg, hogy fasza), Anti-Flag - For blood and empire, NoFX - Coaster, Bad Religion - The Empire Strikes First

az év albuma: Nehéz volt, de a NoFX Coaster-jét hoztam ki győztesnek.

az év filmje: A valkűr. Jó film, háborús-Hitleres.

az  év filmes csalódása: Sajnos a Star Trek film. A gagyi, fasz történet elbaszta az egészet. Dádá. Ja, meg a Terminátor 4. Gagyivót.

az év tévésorozata: Barátok Közt vs. Szomszédok közti epikus magasságokba ívelő harc, amiből egy hajszállal is, de a Szomszédok kerül ki győztesen. Ja, meg hát Star Trek minden mennyiségben. Emelett How I met your Mother, The Big Bang Theory, Family Guy, The Clone Wars.

az év "annyira unatkozom, hogy muszáj valamit csinálni"-ja: Elindítottam ezt a blogot.

az év kellemes csalódása: A Kaukázus zenekar. Először azt hittem, hogy egy tucat gagyi hiteltelen szar alterbanda, de szerintem nem. Engem meggyőzött.

az év csalódása: Talán a Leia hercegnős eset?

az év királysága: 4 év faszverés után újra összeállt a Blink 182. Királyság. Jövőre európai turné. Remélem Bécsig eljönnek. Plusz Magdi anyus halála. Szerintem a legiritálóbb tévés karakter volt Mágenheim Julcsi óta.

az év könyve: Oroszlánkölykök. Olvassátok el gecik!

az év mondása: Nem a zsömle lett kisebb, hanem a pofátok lett nagyobb.

az év mondása (-): Ne játszunk ilyet. (Ebben asszem minden bennevolt :D:D)

az év verse:

Ha nem tetszik a gazdának, hogy mi itten mulatunk. Vigye el a házat innen, de mi itten maradunk.

Ülök a misén, lábamon a Mission. Egész misén a Mission-ömet lesöm.

az év szállóigéje: A Csele az gigerli.

az év rájövése: Rájöttem, hogy szeretem a hardcore punk-ot (ettől még nem tartom magam hácésnak) és rájöttem, hogy egy igazi douchebag vagyok. :D

az év szomorúsága: Meghalt a nagypapám.

Tanulság, az nincs. Arányait tekintve azért ez egy jó év volt. Remélem 2010-ben végre lesz már csajom. :D Persze nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy egészség legyen meg minden ilyen szarság. Ugyanmá'. Ugyanolyan szar lesz, mint most. Lesz majd hőbörgés, nevetés, zenélés, szakdolgozat, vizsgák, "ne játszunk ilyet"-ek, koncertek, ivászatok, megpróbáltatások, örömök, sírás, meghatódás, hála. Én ezeket kívánom nektek és saját magamnak is. Miért? Azért, mert ilyen egy normális ember élete. Képzeljétek el, ha nem lennének szar dolgok, nem lehetne min nyavalyogni. Most pedig elmegyek aludni, mert már 02:10 van és holnap sok dolgom lesz.

Lépten-nyomon vicceset talál az ember. Legyen az egy WC vagy akármi.

Mai WC felirat termés.

Laza vagyok,

Mint a pamut

Olyat szarok,

Mint a mamut!

És a híres neves TELEP

Az ablakomból.

Ma kicsit rendhagyó módon két képet fogok közölni. Miért? Mert viccesek. Legalábbis én viccesnek találom őket.

Az első képen kedves barátom, Béla látható, amint roppant módon örül neki, hogy leesett a hó és mehetünk a töltésoldalba szemetezzsákon csúszkálni. Érdemes megfigyelni a hülyegyerek módjára betűrt kabátot a susinaciba. A kép a nagyon menő új makkosházi végállomáson készült az Úr 2009. évének december hónapjának huszadik napján. A képen érdekességszámba megy még az Ikarus 280-as típusú autóbusz. Valószínűleg 83-as.

A második kép Tevet hónap ötödik napján készült a BTK Petőfi épületében. Egy WC ajtón találtam, miközben azt a tekintélyes mennyiségű panelfantát ürítettem a szervezetemből, amit a mai US History 1: From colonial period to 1826. vizsgám előtt megittam.

A felirat a következő:

F. B. BTK-szakos (olyan van???) hallgató sokadik felszólításra sem volt hajlandó elolvasni Martin Heidegger Lét és idő című örökbecsű művét, ezért két német és egy magyar kiadással bezárták ebbe a WC-be még 1992-ben... WC papír nélkül. Azóta is ott van... Néha hallani éjszakánként, ahogy németül idéz...

Mára ennyi; elhatároztam, hogy ha látok néha lefotóznivalót, akkor megörökítem és publikálom ide.

Rég jelentkeztem, ja. Nem sok minden történt. Esett a hó, aminek nagyon örülök, mert szeretem a havat. Szerettem mindig is, mert mehettünk szánkózni, csúszkálni meg ökörködni a töltésoldalba a lakótelepi srácokkal. Bár én mindig utáltam, hogy vissza kellett menni a töltés tetejére. Agyaltam is rajta, hogyha gazdag leszek, csak arra fogok tartani egy embert, hogy visszahúzzon a szánkóval a töltés tetejére. Nem is tudom mikor volt utoljára hó. Talán 2004-ben vagy 2005-ben? Tökmindegy. Amúgy köszi a kérdést, megvagyok. Voltam a nagyon menő VINYIT-en még múlt csütörtökön. Szar volt. Nem nagyon élveztem. Beteg is vagyok már egy hete. Pontosabban ilyen poszt-megfázásos taknyosság gyötör, aminek hála naponta elhasználok ipari mennyiségű Wippy papírzsepit (legújabb nevén bömbipapír). Édesanyám mondta is, hogy "Fiam lassan már Wippy-re keresünk." Nembaj, majdcsak elmúlik. Szóval VINYIT. A metalcore mellett ez a trendi diszkós baromság sem tartozik a kedvenceim közé, sőt. Mindegy egynek jó volt, mert legalább a pedagógiai megfigyeléses Zitával megbeszéltünk egy sörözést, aminek forraltborozás lett a vége, de ott hadd legyen. Fa van elég, ott hadd égjen, ahogy Gáspár mondaná. Voltam vizsgázni is. Na az egy nagy cocksuck volt, hogy ilyen menőn fejezzem ki magam. Ötösért mentem, persze sikerült pont azt a cuccot kérdésként megkapnom, amit nem néztem át. Így közös megegyezéssel kedden újra megyek. Lehetőleg több sikerrel. Mint a tél természetes velejárója, hideg is van, mint a kurvaélet. Nem elég, hogy nincs kesztyűm, még a kabátom pufajkáját sem találom, amit valószínűleg édesanyám rejtett el valahova, de mivel ez a lakás olyan, mint egy kibaszott Bermuda háromszög, így esélytelen, hogy segítség nélkül megleljem. Vicces, mert télen arra vágyom, hogy ne fagyjak szarrá, nyáron meg meleg van, amit még a diszkósoknál is jobban utálok, szóval mindegy csak hisztizni lehessen valamin. De amúgy ilyen mindennapos jó dolgok is történnek ám. Felfedeztem egy új kínai éttermet a nagyáruház alatt a Csermák hangszerbolttal szemben. Sose szerettem a kínai kaját, ami nagyrészt annak volt betudható, hogy a fos Deákos menzán néha kineveztek kínai kajának valami ananászos takonyban úszó rizses borzalmat. Ebben az újban viszont egész kellemes a kaja. Csak ajánlani tudom. A Tündérkonyha nevű étterembe (ami hol csődbe megy, hol kiadó, hol nyitva van) pedig pizzázni fogok majd a jövőhéten, mert olcsóért egész nagyot adnak.

Lőttem is egy fintorgós képet a vécéjében. Koncertezni is szeretnék már, mert nyár óta nem játszottunk sehol, meg amúgy szeretek koncertezni. Lehet 30-án játszunk majd két fasza bandával, a Reflected-del meg a Szükségállapottal. Azért csak lehet, mert az új dobosunk nem ér rá és lehet, hogy nem tudjuk megoldani majd a beugrós dobost. Sebaj, azért mindenképp gyertek el. Jókis preszilveszteri mulatság lesz. 

Nagyjából ennyi. Semmi érdekes. Minden szar, hideg van, beteg vagyok, nincs pénzem, kéne egy hangoló is meg új húrok meg egy normális tok. Most meg, annak ellenére, hogy nem érzek szagokat mostanában, valami penetrás büdös csapott meg és úgy érzem én vagyok a ludas. El is megyek fürdeni...